FőoldalRendezvényekOktatásSajtóSemmelweisEnglish
 
 
MÚZEUM
 
  Információk  
  Gyűjtemények  
  Kiállítások  
 
KÖNYVTÁR
 
     
  Információk  
  On-line katalógus  
 
LEVÉLTÁR
 
  Információk  
  Kutatási szabályzat  
  Nyilvántartások  
 
ARANY SAS PATIKA
 
     
  Információk  
  Kiállítás  
Főoldal
 

A MÚZEUM ÚJ HONLAPJA A

WWW.SEMMELWEISMUSEUM.HU

CÍM ALATT ÉRHETŐ EL.



MÚZEUM - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS
       
  Aktuális
  Archívum
A hónap műtárgya
 
Fotóalbum



Majolika patikaedények




Albarelló, Castel Durante, XVII. század eleje




Albarelló, Velenc, 1590-1600




Giuseppe Maria Crespi műhelye: Szent Rókus betegeket kezel, 1700 körül, olajfestmény




Szent Rókus faszobra, XVIII. század, osztrák mester




Gyógyszerészet a 17-18. században




Táramérleg, Mosonmagyaróvár, Segítő Mária Patika, 17. sz.

 

 

"KÉPEK A GYÓGYÍTÁS MÚLTJÁBÓL"
AZ ÖNÁLLÓ GYÓGYSZERÉSZET KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XVI - XVIII. SZÁZADBAN
(II. terem)


A gyógyszerészet önállósulásának időpontját európai viszonylatban csak önkényesen lehetne meghatározni. Hosszú folyamat ez, amelyben szerepet játszottak mindazok a tényezők, amelyek a gyógyító tevékenységet - az orvoslást - elválasztották a gyógyszerkészítéstől; azok a kereskedelmi szempontok, amelyek következtében a "patikaboltok" árukészlete leszűkült a gyógyszerekre, és legfőképpen a gyógyszerészoktatás terén bevezetett reformok: a megyei fizikus előtt tett vizsgától az egyetemi képesítésig. Szervesen illeszkedik ebbe a folyamatba a földrajzi felfedezések következtében beáramló új gyógyszerek meghonosodása.

A gyógyszerkincs további bővülését hozta Paracelsus munkássága, aki a "betegségek gyógykezelését kémiai alapokra fektette". Új eszközök, készülékek bevezetésével a gyógyszerészi technológia a fejlődés útjára lépett. A "hermetikus tudomány"-t, az alkímiát a iatrokémia váltotta fel. A XVIII. század természettudományos forradalma új távlatokat nyitott a tudományok történetében. Az álmokból és vágyakból született megalapozatlan célokra való törekvések - aranycsinálás, Bölcsek Köve stb. - helyett a tudományos célokra törő kutatás került előtérbe. A sok kuruzsló, sarlatán és kontár épp kétes híre következtében mindinkább a társadalom szélére szorult. Ezzel szemben a szakképzett gyógyszerész a kor színvonalán álló tudásával szerzett érdemei alapján játszott jelentős szerepet a közösség életében. A patikusoknak gazdasági érdekük fűződött ahhoz, hogy patikájukat és laboratóriumukat igényesen rendezzék be. Hivatalos rendelkezések jelentek meg, amelyek előírták a mázas edények és az üveg használatát.

Magyarország fejlődése a XVI. és XVII. században elmaradt az európai színvonaltól. A másfél százados török uralom (1686-ig, Buda visszafoglalásáig), az osztrák elnyomás, az ország három részre való feldaraboltsága, az ellenreformáció, az ennek következtében jelentkező megosztottság és széthúzás, a létbizonytalanság arra kényszerítette a haza legkiválóbb tudós férfijait, hogy külföldön keressenek érvényesülési lehetőséget. Mindez a gyógyszerészetben is megmutatkozott. Kevés volt a gyógyszertár - a török megszállta területeken ami volt az is elpusztult -, és képzett gyógyszerész sem volt elegendő. Kedvezőbb helyzetet csak a XVIII. század hozott.

Majolika patikaedények

Az itáliai festett fajanszművesség reneszánsz kori alkotásait - a majolika edények mutatják be. (A fajansz Faenza olasz várostól kapta nevét, ahol a XIV. századtól kezdve készítettek ónmázas edényeket. A majolika elnevezés Malorca szigetére vezethető vissza, amelynek közvetítésével érkeztek Olaszhonba a spanyol-mórlüszter-fémmázas edények.)

Az átlátszatlan, fehér ónmáz tette lehetővé, hogy az egyházi művészetben kicsiszolódott olasz festőiskolák dús színvilága töretlen szépségében kerüljön át a korabeli patikaedényekre. A majolikafestés különleges értékét a bravúros könnyedségű ecsetkezelés adja. Az egyszeri vonást örökre megőrző mázfelületen a javítás nem lehetséges, a második (fixáló) égetés pedig nem halványuló fényességgel borította be a felületet, és megőrizte az eredeti csillogó színeket.

A kor formavilágában is változás ment végbe. A Távol-Keletről származó zömök albarelló alak megkarcsúsodva szinte orsóvá nyúlt. A különböző szirupokat csőrös kancsóban tartották. A nagy méretű, gömbölyű, széles szájú edények gyógynövénylevelek, illetve azok porított változatának tárolására szolgáltak. A patikaedényzet alakváltozásai a "gyógyszer-technológia" és az adott művészettörténeti stílus kölcsönhatásainak a következménye. A patikaedények sorát egy valószínűleg a palermói műhelyből kikerült, 1600 körüli angyalfejes albarelló nyitja meg. Mellette egy szicíliai (Caltagirone), szintén XVII. századi nyújtott formájú albarelló áll, majd egy XVII. század elejéről való olajtartó kancsó, Castel Durantéból. Ugyancsak innen származik, de korábbi időből, 1580 körül az a henger alakú patikaedényünk, amely folyóparton álló Fortunát ábrázol, fölötte "DIAMOSCHI" felirattal. Külön vitrinben áll az 1600-as évekből származó palermói, sárga-zöld "trofeo" mintázatú, madonnás, artisztikusan megformált, orsó alakú albarelló. Kék alapozású akantuszlevél díszítésű a Trapaniban 1630 körül készített portartó patikaedény. A már leírt szicíliai (Trapani) albarelló nagyobb méretű párja mellett évszámos (1671), Dél-Itáliában, valószínűleg nápolyi műhelyben kivitelezett, Szűz Máriát ábrázoló, S.C.G. mesterjegyes patikaedény áll. A vitrinsort két kancsó zárja: az első az albissolai Levantino-műhelyből, a második a savonai Pescetto-műhelyből származik a XVII., illetve a XVIII. századból.

A pestisjárványok emlékei

Bár nem tartoznak a szorosan vett gyógyszerésztörténet körébe, de a gyógyítás együttes történetének részei voltak.

A XVII - XVIII. században Európát ismét végigsöprő pestisjárványokra hívja fel a figyelmet egy 1700 körül készült kép, melyet Giuseppe Maria Crespi (1665-1747) egyik követője festett: Szent Rókus pestises betegeket kezel. A sötétbarna háttérben gazdag fény és árnyék hatások alkalmazásával megfestett tömegjelenet drámaian fejezi ki a szörnyű járványt, amely egy-egy várost hatalmába kerített. Egészségesek, haldoklók és halottak tömegében a sötétruhás szent, egy pestises beteg sebét készül "kiszívni". Éles kontraszt a jobb oldali előtérben ülő fájdalmas arcú fiatal anya, mellén halott csecsemőjével. A sötét háttérben talán egy ószövetségi jelenetet láthatunk: Dávid király áldozata a pestisesek gyógyulása érdekében. Az olajfestmény mellett osztrák mestertől származó XVIII. századi festett faszobor áll: Szent Rókus, a pestises betegek védszentje, amint ujjával a lábán levő pestissebre mutat, mellette jellegzetes kísérője, hű kutyája.

Gyógyszerészet a XVII. és XVIII. században

Magyarországon a. gyógyszerészet kérdését a XVI - XVII. században egyetlen törvény sem szabályozta. E tisztes mesterség nálunk "ars libera" (szabad művesség) volt, és nem volt céhszerűen szabályozva. A patikanyitási jogot a városok "jus municipii"-ként (városi jog) kezelték. Csak az 1759-ben hozott királyi rendelet mondotta ki, hogy a patikaadományozás "jus regale" (királyi jog). A gyógyszerészképzés a patikákban történt, a tanulók részére a tulajdonos állított ki bizonyítványt, és ez elegendő volt önálló patikanyitásra. 1753-ban rendelték el, hogy a patikusnak physicus (városi vagy megyei tisztiorvos) előtt vizsgát kell tennie; 1774-től kezdve gyógyszertárvezető csak vizsgázott gyógyszerész lehetett. Gyökeresen megváltozott a gyógyszerészképzés az 1770-ben kiadott Generale Normativum alapján. Előbb három hónapos, 1774-től kezdve pedig 1 éves tanfolyamot kellett elvégezni a nagyszombati egyetemen.

Kettős világítású modern tagolású térrácson kaptak helyet a gyógyszerészet emlékei a XVII. századtól a XVIII. század közepéig. Először egy színes térkép vonja magára a figyelmet, amely az 1750 előtt alapított és a XIX. században még működött magyarországi patikák földrajzi elhelyezkedéséről ad világos képet. Jellemző a török megszállás következtében megritkult Alföld szegényes egészségügyi ellátottsága. Utána az európai fajansz patikaedényművészet keresztmetszetét láthatja a néző. Természetesen itt is az olasz edényzet dominál: római, urbinói, pesarói, savonai, castelli, szicíliai, liguriai stb. darabokat állítottunk ki. De látható itt spanyol (Talavera), német (D. S. monogramos ritka hamburgi), németalföldi, francia (Moustiers) legkülönbözőbb formájú patikaedény. A fa- és üvegedényzet jobbára magyar. A kézimérlegek egy részén

megtalálható a XVIII. század második felében használatos osztrák hitelesítési jegy, mellettük az osztrák orvosi súlyrendszer mértékegységei (1 font = 420 g = 24 lat stb.). A magyar készítményű laboratóriumi eszközök között (lombik, retorta, desztil1álósisak) ott találjuk a pipetta ősét, a kis füles "lopót". A bronzpor és a lyukasztott szűrőkanalak között durva és finom kézimérlegek. Egyikük tokjában jól látható a "marok" (manipulum), a szárazanyag-űrmértékegység- mérőhengere.

Az 1690-ben alapított mosonmagyaróvári "Segítő Máriá"-ról elnevezett patikában használták az érdekes formai megoldású, faállványra függesztett táramérleget. A két fiókos talpazatból emelkedik ki az egyedi kiképzésű csúcsos fagúla, ehhez erősítették azt az állatfejet, amely a mérleg két karját tartja. A tányértartó rudak lekapcsolhatók, és egybeépültek a tányérokkal. A maga nemében a múzeum egyik legértékesebb műtárgya. Korabeli oklevél, nagy méretű savtartó edény, fa- és rézmozsár, délnémet sómázas gyógyvíztartók teszik változatossá a hatást, amelyben a modern megjelenítés harmonikus egységbe olvad a régmúlt idők megmaradt emlékeivel.


 
 
ELÉRHETŐSÉGEK

H-1013 Bp. I.,
Apród utca 1-3.

Tel.: (1) 375-3533,
(1) 201-1577
Fax: (1) 375-3936
semmelweis@museum.hu



NYITVA TARTÁS

III.1-X.31.:

K-V 10.00-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!

XI.2-III.1.:

K-P 10-16 óráig
A pénztár 15:30-kor bezár!!!

Szo-V 10-18 óráig
A pénztár 17:30-kor bezár!!!